Kelj fel, ha elestél, és tanulj meg járni, emlékezz, hogy szenvedtél, s már nem fog úgy fájni.

Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Azt hittem, elég lesz mosolyognom meg bólogatnom, úgy csinálnom, mintha minden rendben lenne. Volt egy tervem. Meg akartam változni, új életet kezdeni, a múlt nélkül, a fájdalom nélkül, valaki igazival. De ez nem olyan könnyű. A rossz dolgok veled maradnak. Követnek. Nem tudsz megszökni előlük, bármennyire is szeretnél. Csak azt teheted, hogy felkészülsz a jóra, hogy amikor az megtalál, megragadod, mert szükséged van rá.

Valahogy jobban hiányzom az embereknek amikor látják mennyi minden történik velem nélkülük is.

Az élet egy nagy társasjáték ahol néha kiütnek. Na és akkor mi van? Dobok egy hatost,és folytatom... lépek tovább!

Elegem van a világból , a holnapból , a mából , elegem van az emberekből , magamból és másból..

Bolond az, aki a saját világában él.Én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni a életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják.;))

~ Gyermekként álmodtam és azt hittem úgy lesz,
Hittem az életben és nem fájt a szívem
Tudtam, hogy én váltom meg majd a világot
Láttam a jövőmet és senki sem bántott..

van ami egy egész életre szól.!♥

ismered azt az érzést, amikor mosolyogsz, hogy más ne lássa, hogy fáj?!

Csak egy kis boldogságra vágytam és én azt hiszem,benned megtaláltam.♥

'..Ahány ember ismer annyi változatban létezem...' :|

Megtisztel az irigységed, de nem tudom viszonozni.

Ahol eltörtél, ott leszel erős. Ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen és ahol el akarnak felejteni, ott leszel felejthetetlen

Vidámság, mosoly, minden, ami kell, de a látszat csal, belül romokban hever.

A szavak motiválnak a tettek dominálnak.

Álmok mindenkinek vannak, néha jók, néha rosszak… néha azt kívánod, hogy elfelejtsd őket… néha ráébredsz, hogy túlszárnyaltad őket… néha úgy érzed, végre valóra válnak… és néhányunknak csak rémálmok jutnak..

Játszom a boldog lányt, akit nem érdekel semmi, mégis egy szó is képes padlóra tenni.

Lehetsz okos, lehetsz buta, lehetsz szép vagy csúnya, lehetsz gazdag vagy szegény, de sosem lehetsz elég jó annak, akiért bármit megtennél.

Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, amilyenek valóban vagyunk, arról senki sem ;)

Csodák csak azokkal történnek, akik hisznek benne.;)

Mindenki elrejti, hogy ki is valójában, legalábbis néha. Néha úgy elrejtőzöl, hogy valakinek emlékeztetnie kell, hogy valahol mélyen még ott vagy. És van amikor teljesen el akarod felejteni, hogy ki is vagy..

Hogy boldog lehess folyton változnod kell. Hát változtass! Bármin. A hajadon, a ruháidon, a szobádon, a sminkeden, a képernyővédődön, bármin. De végül eljutsz oda hogy nem tudsz máson változtatni, mint az érzéseiden.

Eljön az idő, amikor mindannyiunknak rá kell jönnünk, hogy mitől félünk. Néhányan attól, hogy "talán sose bocsát meg nekem". Mások attól, "talán megtudja az igazat". Néhányan attól, "el tudna küldeni?". Igen, a világ egy félelmetes hely, és még rettenetesebb, ha egyedül kell szembe néznünk vele.

Aki nem tudja elviselni a rossz tulajdonságaimat, az nem érdemli meg a jókat sem !:)

tanulj, mert az osztálytalálkozóra jobb egy BMV-vel menni,mint egy kukáskocsival ! ;d

Igazából már nem bánom, hogy az élet így pofára ejtett. Rájöttem, hogy célja volt ezzel. Nem bírta nézni azt a fajta naivitást ami belőlem áradt. Hittem az embereknek, mi több: megbíztam bennük. Hiszen mért ne tettem volna? Azt hittem mindenki jót akar a másiknak és szem előtt tartja az érzéseit. De nem. Az emberek kétszínűek és ott rúgnak a másikba ahol tudnak. Olyan pofont kaptam az élettől, hogy biztosra vettem: ebből nem állok fel. Aztán teltek a napok, a hetek és összeragasztottam a szívem. Most egy kődarab dobog a mellkasomban szemernyi naivitás nélkül. Sikerült felállni a padlóról és erősebb lettem mint valaha. Nem hiszek és nem bízom az emberekben, de elindultam egy úton… Az úton ahol megtalálhatom az igazi önmagam!

~Túl naiv vagyok... Mindig azt hiszem, hogy ha kapok egy kis jót az élettől, az sokáig meg is marad. Megszokom és aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy hirtelen összetörik a szívem..!!!!!

Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet,
De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek,
Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett,

És hitt bennem, engem már csak ez éltet..♥!

~ Mindannyian álarcot viselünk, minden nap, és néha annyira belefeledkezünk, hogy elfelejtjük, kik is vagyunk valójában. És néha, ha szerencsénk van, jön valaki, aki megmutatja, hogy kik akarunk valójában lenni, hogy kinek kellene lennünk..

Megváltozott a világ, én is megváltoztam.... ennyi!

Régen más volt... nem is kellet hívjalak, te tudtad, hogy szükségem van rád, a mosolyodra, az ölelésedre. Ma már ha hívlak, nem veszed fel... vagy kitalálsz valami számodra elfogadható választ. Csak én tudom, hogy ez egy kifogás... Egy kifogás a sok közül ami össze tör engem ezer kis darabra!

never give up on someone you can't go a day without thinking about : $

Utánam néztek, rajtam nevettek,
aztán percekig rólam fecsegtek.
Téma a ruhám, téma a sminkem,
mindig ez megy, ha megláttok engem.
Sajnállak titeket lányok,
de ha rátok nézek hányok.
Akármit mondtok, én nem változok,
örökké egyéniség maradok.;))

Kezünket zsebre vágva, besétálunk a nagyvilágba

...

~ régen egy kislány állt a tükör előtt mosolyogva az élet örömeivel.. de most már egy nagylány áll ott és sírva könyörgi: had pörgessem vissza a múltat.