Boldog Új Évet kívánok mindenkinek !! (:
Happy New Year to everyone! (:
2012. december 30., vasárnap
2012. december 22., szombat
Eldobtad őt. Eldobtad azt a lányt, aki bármit és mindent megtett volna érted. Eldobtad azt a lányt, aki mindenét neked adta, és bízott benned. Eldobtad azt a lányt, aki mindent beleadott, hogy ott lehessen neked. Eldobtad azt a lányt, aki elküldött magától mindenki mást, mert bebeszélte magának, hogy nem bízhat bennük. Eldobtad azt a lányt, aki az egész világot benned látta. Eldobtad azt a lányt, aki keresztül ment a poklok poklán, hogy veled lehessen. Eldobtad azt a lányt, aki hajlandó volt várni, ameddig csak kellett, csak hogy a tiednek hívhassa magát. Eldobtad azt a lányt, aki még mindig akart téged, miközben te semmiként kezelted. Eldobtad azt a lányt, aki hónapokat töltött reménykedve, hogy ti ketten végül együtt lesztek. Eldobtad azt a lányt, aki sokáig fent maradt, azon izgulva, hogy vajon jól vagy-e. Eldobtad azt a lányt, aki továbbra is annyi mindent megtett érted, még ha tudta is, hogy semmit nem kap cserébe. Eldobtad azt a lányt, aki nem hallgatott azokra, akik rosszat mondtak rólad. Eldobtad azt a lányt, aki a világon bármit megtett volna érted. Eldobtad őt. És tudod mit? Most elveszítetted..
2012. november 30., péntek
Hogy jó embernek tartom e magam? Talán igen, talán nem! Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy bármit rám bíznak, legyen az feladat, vagy egy titok megőrzése, megállom a helyem! A barátaim mindig számíthatnak rám és a segítségemre, még akkor is ha a gond megoldhatatlannak látszik! Néha elérzékenyülök, ugyanis engem is bánt az élet, bántanak emberek, még azok is akiktől törődést várnék mint sem hátba szúrást! Én velük ellentétben ezt soha sem tudnám megtenni egyetlen emberrel sem, még akkor sem, ha az illetőt utálom vagy megvetem! Én ilyen vagyok! Hogy jó ember e vagy sem azt mindenki döntse el magában!
2012. november 29., csütörtök
I'm fed up with spending hours 'perfecting' myself for the guy who don't fall back into me, crying over him every night, wearing fake smile to hide my tears.. and i'm done trying to make things work when they clearly aren't meant to be.. I can't stand it anymore.
~
Elegem van abból, hogy órákot töltök azzal, hogy 'tökéletes' legyek egy olyan srácnak, aki nem viszonozza az érzéseimet, hogy éjszakákat sírjak át miatta, hogy hamis mosolyt viseljek azért, hogy elrejtsem a könnyeimet.. végeztem azzal, hogy próbálom a dolgokat rendbe hozni, mikor tisztán látszik, hogy nem fog sikerülni.. Nem bírom tovább.
~
Elegem van abból, hogy órákot töltök azzal, hogy 'tökéletes' legyek egy olyan srácnak, aki nem viszonozza az érzéseimet, hogy éjszakákat sírjak át miatta, hogy hamis mosolyt viseljek azért, hogy elrejtsem a könnyeimet.. végeztem azzal, hogy próbálom a dolgokat rendbe hozni, mikor tisztán látszik, hogy nem fog sikerülni.. Nem bírom tovább.
2012. november 25., vasárnap
''Nem tudok más lenni, így van rendjén,
Lettem valaki a csóróknak a földjén,
A gyűlölet éltet a fájdalom altat,
Majd ha még rosszabb lesz minden - kormányt a falnak,
Ki az, aki megérthet - senki nincsen,
A legfontosabb fent a barátok a priccsen,
Soha nem változok - nincsen mire,
Mert a pénz az csak egy eszköz, hogy ne menjünk pitibe...."
Lettem valaki a csóróknak a földjén,
A gyűlölet éltet a fájdalom altat,
Majd ha még rosszabb lesz minden - kormányt a falnak,
Ki az, aki megérthet - senki nincsen,
A legfontosabb fent a barátok a priccsen,
Soha nem változok - nincsen mire,
Mert a pénz az csak egy eszköz, hogy ne menjünk pitibe...."
2012. november 21., szerda
2012. november 17., szombat
' Tudod milyen érzés az, amikor valaki, akit szeretsz ott van melletted, mégis mintha egy hatalmas szakadék lenne köztetek? Hogy milyen, amikor írsz Neki és napokig várod a választ, majd rádöbbensz, hogy hiába vársz, mert nem fog írni? Hogy
milyen mikor nagy nehezen elhiszed, hogy veled jó is történhet, aztán egy napon ráébredsz arra, hogy mégis hazugság volt az egész? Hogy milyen az, amikor legszívesebben mindent elmondanál, de mégsem teszed, mert tudod, hogy Ő nem így érez; és mert úgy gondolod, hogy ha nem mondod ki, akkor nem is igaz? Hogy milyen, mikor el kell engedned valakit, aki soha nem is volt igazán a tiéd, de mégis az életed része volt? Nem ugye? Neked fogalmad sincs ezekről az érzésekről. Te csak a felszínt látod belőlem, az álarcomat, amit azért öltöttem magamra, hogy ne lásd mennyire fáj az, amit velem teszel. A gondolataimban és a szívemben zajló harcok, küzdelmek Téged nem érdekelnek, megelégszel .
2012. november 14., szerda
2012. november 13., kedd
Rengeteg barátom van.Elméletileg megbíznak bennem és én vagyok a legjobb barátjuk...mocskolnak egyes embereket a hatuk mögött,aztán ez miatt is én kell tartsam nekik a hátam....De azért az eléggé érdekes,hogy azok az emberek,akiket mocskolnak,többet tudnak róluk mint én,akiben a legjobban megbíznak...Szóval hol itt a bizalom?.Mi történt az emberekkel?.A barátság szó elvesztette az értelmét vagy csak én vagyok túl naiv?
Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat . Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet .Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam . S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem . Csakis ezután ítélkezhetsz rólam,felettem . Akkor mondhatod, hogy ismersz.
2012. november 11., vasárnap
2012. október 7., vasárnap
Ültem a széken... csak ültem. Nem tudom hány percig vagy óráig...
csak ültem. Arra gondoltam milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a
derekam mikor puszit adtál, hogy böktél meg amikor viccelődtünk...
csak magunkat láttam. Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzád,
megcsókolni, kérni, hogy szeress. Könyörögni! Akartalak, ott, akkor,
csak ültem. Arra gondoltam milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a
derekam mikor puszit adtál, hogy böktél meg amikor viccelődtünk...
csak magunkat láttam. Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzád,
megcsókolni, kérni, hogy szeress. Könyörögni! Akartalak, ott, akkor,
mindig és most! Akarom újra, hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod és azt,
hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom! Mert kellesz. Mert szeretlek... szeretlek!
hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom! Mert kellesz. Mert szeretlek... szeretlek!
2012. szeptember 19., szerda
2012. szeptember 13., csütörtök
2012. szeptember 11., kedd
utasítom, mert ő nem olyan, mint te. Tudod, az apró mosolyokban is téged látlak, tudod, már néha kezdelek igazán elfelejteni. De aztán jön valaki más, akinek miattad nem tudok esélyt adni. Tudod... nem igazából fogalmad sincs az egészről. Te nem tudod, hogy milyen valakit úgy szeretni, hogy közben mindennap azzal szembesülsz, hogy ő maga nem lehet a tied, csupán az emléke. Te nem tudod, hogy milyen rossz mindennap ráébredni, hogy akárkivel hoz össze a sors, csak téged látlak benne.://
2012. szeptember 3., hétfő
Néha elgondolkozom azon, hogy mért nem tudjuk értékelni és megbecsülni az életet. Miért hagyjuk, hogy minden hétköznapunk ugyanolyan átlagos, céltalan kavargás legyen. Mert az! Ha szétnézek a világban mindenki csak rohan, mindenki törtet előre, de közben már nem is tudja mi a cél.. Mi lenne velünk, ha megtudnánk, hogy ez életünk utolsó napja?! Ugyanígy viselkednénk?! Nem hiszem... Akkor értékes lenne minden pillanat. De miért kell ahhoz katasztrófa, hogy megtanuljunk ÉLNI? Miért nem megy ez gondok nélkül? És vajon miért akkor tudnánk a legjobban szeretni mikor már nem lehet? Miért akkor hiányzik valaki a legjobban mikor már elérthetetlen ? Nagy kérdések ezek, a válasz pedig talán nem is olyan nehéz. Önzőek vagyunk és ettől az önzéstől képtelenek vagyunk a lelkünkkel látni, csak akkor vagyunk képesek levetni az önzés álarcát mikor a fájdalom vagy a hiány elsöpör minden más érzést. Pedig nem lenne nehéz. Ha megpróbálnánk néha magunkba lát
ni rájöhetnénk mennyire elsiklunk a valódi élet felett. Ha tudnád, hogy mikor ér véget az életed minden perc egy kincs volna. Minden boldog óra egy örökké valóság. Akkor nem félnél többet ÉLNI. Nem félnél megtenni azt, amit régóta szeretnél. Észrevennél olyan dolgokat, amik már annyira beleivódtak a mindennapjaid körforgásába, hogy fel sem tűnnek. Lassacskán kezdünk érzéketlenné válni a valódi szépség felett. Többet ér a mű, a mesterkélt. Nem tudjuk megbecsülni azt amink van, mert mindig több kellene. Ha megszerzel valamit már nem vagy boldog mert megszokottá válik. Megunod. Nem így van? Eldobod és megszerzel valami újat, de hamarosan az sem kell. Ez az EGO hatalma a lélek és az ''én'' felett. Álarcokba bújt önző emberek róják cél nélküli köreiket nap mint nap, újra és újra, amíg meg nem történik valami, ami kiszakítja őket ebből. A fájdalomban még képesek vagyunk meglátni a szépet. A hétköznapokban már ritkán. Persze ki vagyok én, hogy megmondom mi a helyes és megítélek másokat? Én is csak egy vagyok a sok közül, de én szeretnék változtatni. Nem a világot megváltani, csak magamat. Szeretném, ha minden napom úgy tudnám élni, mintha az utolsó lenne. Meglátni a szépet és ledobni az álarcot. Mástól várni a boldogságot butaság. Mert aki boldoggá tehet az csakis önmagad!
2012. augusztus 28., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)