Mindenkiben téged kereslek. Tudod, amikor valaki köszön nekem, elképzelem, hogy helyette te állsz ott. Amikor valaki próbál nekem segíteni, de én elutasítom, azt kívánom, bárcsak inkább te akarnál segíteni. Vagy amikor összefutok egy régi ismerőssel az utcán, és beszédbe elegyedek velük, a fejemben csak az megy, hogy veled miért nem tudok soha összetalálkozni. Ha egy fiú próbál közeledni felém, el

utasítom, mert ő nem olyan, mint te. Tudod, az apró mosolyokban is téged látlak, tudod, már néha kezdelek igazán elfelejteni. De aztán jön valaki más, akinek miattad nem tudok esélyt adni. Tudod... nem igazából fogalmad sincs az egészről. Te nem tudod, hogy milyen valakit úgy szeretni, hogy közben mindennap azzal szembesülsz, hogy ő maga nem lehet a tied, csupán az emléke. Te nem tudod, hogy milyen rossz mindennap ráébredni, hogy akárkivel hoz össze a sors, csak téged látlak benne.://